Montrealba mindenképp érdemes eljönni, ha valaki ezen az oldalon kívánja kezdeni Kanada felfedezését. Ez a megállapítás néhány pillanatra megingott, amikor a péntek reggel (montreáli visszaindulásunk előtt) észrevettük, hogy a Safeway nevű parkolóban napi tíz dollárért otthagyott autónak mindkét visszapillantó tükrét letörték. Persze nem a legbiztonságosabb környéken laktunk, a szállásunk ablakából például tökéletesen ráláttunk egy bordélyház és egy valamilyen szórakozóhely bejáratára, az utóbbiba az ott töltött mindkét éjszaka megérkezett a rendőrség, a második este kb. 8-10 rendőrautóval, kisbusszal, a közönséget pedig kiterelték a hely elé. Ezután lehúztam a redőnyt.
A tükörtörés megoldása viszont azonnal visszaterelt a „Montreal egy jó város” megállapításhoz, mert a rendőrség, ahova a biztosítás miatt kellett elmenni, kedvesen együtt érzően és végtelen segítőkészséggel kezelte az ügyet, még arra is hajlandó volt a szőke rendőrnő, hogy különböző Honda szervizeket hívogasson, hátha valahol hajlandóak kicserélni a tükröket. Nem volt ilyen, mert Quebec olyannyira európai, hogy pénteken egy körül bezárnak a szervizek. Bezzeg London Ontario, ott szombaton is nyitva van minden szolgáltató.
A második Montreali napunk egyébként nem volt hosszú, mert az ömlő eső miatt nem indultunk el, a kicsit büdös, de elfogadható méretű studioban (olyan hotelszoba, amihez van egy kis konyha, fürdőszoba, szekrények, miniapartman) maradtunk egyig. Még erőlködő esőben indultunk el megkeresni a Mont Royal kilátóit (egy hegy a város közepén), ami miatt egyébként a város valahogy Montreal lett. Aztán a Mile End, a kikötő, a régi városrész megnézése következett. Mile End az útikönyv szerint a diákok és haszid zsidók által megszállt terület, ahova szép lassan beköltöztek jó üzletek és éttermek is. Ez tökéletesen igaz. Elsőként a vásárlásba szédültünk bele, majd az egyre erősödő fejfájás behajtott az első helyre ahol enni lehetett. Ez egy régi patikából, kevés pénzből és sok guberálásból kialakított hely volt, ahol az eltöltött másfél óra alatt felvonult a Montreali diáksereg összes feltételezett szubkultúrája, a pultos lány pizsamában, a pultos-szakácsfiú nagyon piszkos baseball sapkában volt és nagyon finom mexikói ihletésű ételeket állított elő. Nem részletezem a továbbiakat, este még nagyon kicsit körülnéztünk a fesztiválon, de sajnos addigra már csak a „thank you montreal” típusú zenekari búcsúszövegeket hallottuk, aztán pánikszerű vacsorakeresés következett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése