skip to main |
skip to sidebar
Óh, Kanada…
Ottawa állítólag kedves szép kis város, helyes folyóval a közepén. Mi viszont egy egészen extrém arcát láttuk, mivel a legnagyobb ünnepnap, július elsején mentünk oda, amikor rajtunk kívül még körülbelül félmillióan jöttek, mindenki kanadás ruhába öltözött (valami piros és fehér összeállítás, ízlés szerint juharlevelekkel, esetenként kanabisz levelekkel díszítve) és nagyon sokan mondták egymásnak és nekünk is, hogy „Happy Canada Day”. Rengeteg program volt minden fele, színpadok fellépő zenészekkel, meg rengeteg hotdog és sültkrumpli árus mindenütt, country, hip-hop, ilyesmi, könyvjelzőszerű kis szórólapon osztogatták a kétnyelvű himnusz szövegét, az első sorát megtanultuk: „Óh Kanada”. Kb. 20 órától a nemzetiszínű jelmezes csapat megindult a parlament felé (ilyen van otthon is), ekkortól kezdve kicsit olyan lett a helyzet, mintha valami nagyon-nagyon fontos focimeccsre igyekezne fél Kanada. Ez a vándorlás egyébként a tűzijáték miatt indult meg, mindenki kereste a megfelelő pozíciót, szinte mindenkinek volt horgászszéke, hűtőtáskája stb. Aztán tízkor elkezdődött a műsor és tízhúszkor be is fejeződött. Ekkor a lelkes szurkolótábor „Happy Canada Day”-ezett még kicsit, aztán elégedetten összeszedte magát és elindult a távolban parkoló kocsik felé. Az afterpartik biztos nagyon hangulatosak voltak, de mi valahogy nem akartunk bemenni sehova, végül is nem a mi csapatunk játszott. 
Ottawa állítólag kedves szép kis város, helyes folyóval a közepén. Mi viszont egy egészen extrém arcát láttuk, mivel a legnagyobb ünnepnap, július elsején mentünk oda, amikor rajtunk kívül még körülbelül félmillióan jöttek, mindenki kanadás ruhába öltözött (valami piros és fehér összeállítás, ízlés szerint juharlevelekkel, esetenként kanabisz levelekkel díszítve) és nagyon sokan mondták egymásnak és nekünk is, hogy „Happy Canada Day”. Rengeteg program volt minden fele, színpadok fellépő zenészekkel, meg rengeteg hotdog és sültkrumpli árus mindenütt, country, hip-hop, ilyesmi, könyvjelzőszerű kis szórólapon osztogatták a kétnyelvű himnusz szövegét, az első sorát megtanultuk: „Óh Kanada”. Kb. 20 órától a nemzetiszínű jelmezes csapat megindult a parlament felé (ilyen van otthon is), ekkortól kezdve kicsit olyan lett a helyzet, mintha valami nagyon-nagyon fontos focimeccsre igyekezne fél Kanada. Ez a vándorlás egyébként a tűzijáték miatt indult meg, mindenki kereste a megfelelő pozíciót, szinte mindenkinek volt horgászszéke, hűtőtáskája stb. Aztán tízkor elkezdődött a műsor és tízhúszkor be is fejeződött. Ekkor a lelkes szurkolótábor „Happy Canada Day”-ezett még kicsit, aztán elégedetten összeszedte magát és elindult a távolban parkoló kocsik felé. Az afterpartik biztos nagyon hangulatosak voltak, de mi valahogy nem akartunk bemenni sehova, végül is nem a mi csapatunk játszott. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése